2014. augusztus 1., péntek

Ajvár


Grillezett húsok, zöldséges nyársak szinte elengedhetetlen kísérője a szerb eredetű ajvár.
Kapható bolti forgalomban is kis üvegekben, régebbi grillezések alkalmával vettem is mindig. Amikor azonban legutoljára bejártam az összes környékbeli boltot, feladtam. Nem kínlódok tovább a rendkívül szakképzett élelmiszerbolti eladókkal. Mert az általam meglátogatott összes kereskedelmi egységben ugyanez a párbeszéd zajlott le, miután hiába kerestem a polcokon az ajvárt:
- Tessék mondani, ajvár van?
- Hogy micsoda?
- Ajvár.
- Mi?
-Aj-Vár!
-Az mi?
(kezdtem feladni, de azért türelmesen magyaráztam)
- Az egyfajta szerb paprikakrém.
- Ja, paprikakrém! Természetesen van! - váltott sértődött arcra, amiből azt olvastam ki, hogy már hogyne lenne kérem ilyen alapvető élelmiszeripari cikk a mi jól felszerelt üzletünkben! Ezzel a kezembe nyomott egy üveg Erős Pistát, miközben úgy nézett rám, hogy ez hülye, még a nevét se tudja rendesen a dolgoknak.
Megköszöntem szépen a készséges segítségét, udvariasan elköszöntem, majd amikor nem nézett oda, visszahelyeztem Pistát a helyére a gulyáskrém mellé.

Azóta mindig magam készítem az ajvárt. Még szerencse, hogy nem kaptam, mert a házi ezerszer finomabb, mint a bolti. És nem egy nagy kunszt elkészíteni, már mondom is, hogyan:

Két közepes padlizsánt és 8-10 db kápia paprikát vettem. Hegyes villával több helyen beszúrkáltam őket, hogy ne robbanjanak szét a sütőben, majd sütőrácsra tettem és betoltam a sütőbe 200 fokon. Addig kell sütni, amíg némi feketeség megjelenik a héján.  Méreténél fogva a paprika természetesen hamarabb elkészül, mint a padlizsán. Kivettem, fedeles edénybe zártam a paprikákat, majd amikor a padlizsán is megsült, ugyanígy jártam el azzal is.
A zárt edényben képződő párának köszönhetően szinte magától leválik a zöldségek héja, tehát amikor kihűl, nagyon könnyű megtisztítani. A megtisztított zöldségeket aprítógépben pürésítettem, majd sóval, borssal, extra szűz olívaolajjal  és halvány balzsamecet hintéssel ízesítettem.
Az eredeti recept itt ér véget, de tálaláskor mi mindig szoktunk a krémbe keverni egy fél fej nagyon finomra vágott lilahagymát és egy gerezd fokhagymát.
Ezúttal kis mennyiséget készítettem, de legközelebb elteszek majd a téli ínséges időkre nagyobb dózist is.

2014. július 29., kedd

Tárkonyos-rozmaringos nyúlragu vargányával




Olyan régen írtam ide, de valahogy nem volt mit. Leginkább olyan ételekről szeretek itt írni, amelyeket én találok ki. Most végre adódott egy ilyen: mint legtöbbször, most is a szerencsés véletlennek köszönhetően.

A minap Zoli barátunk nagyszabású nyúlvágást tartott a tanyán, és olyan kedves volt, hogy utána körbejárta a falut, és szétosztogatta a levágott nyulakat a szeretteinek.
Bori is kapott kettőt, de kétségbeesetten hívott fel, hogy jaj, segítsek már, mert a négynapos újszülöttel és a két kisgyerekkel most nem igazán van kedve a frissen kitakarított konyhában nyúlboncolást rendezni... Így hát gyorsan átszaladtam, elhoztam a nyulakat, és megcsináltam.

Egyszer már készítettem tárkonyos-vargányás nyúlragut, de nem akartam ugyanúgy megismételni, megint variálhatnékom támadt. Ezúttal sokkal egyszerűbb volt a munkamenet, és sokkal ízletesebb lett a végeredmény. Dupla haszon.

Előkészítés:
Alaposan megtisztítottam a nyulakat, majd nagyobb darabokra vágtam őket. 
A két nyúlhoz kb 15-20 dkg kimondottan húsos kolozsvári szalonnát használtam. Felkockáztam, és kisütöttem azt a kevés zsírját, ami volt neki :). Ha valaki zsírosabb szalonnához jut, abból jóval kevesebb is elég. A megsült pörcöket kivettem, majd a szalonnazsíron szépen egymás után megpirítgattam a csontos-húsos nyúldarabokat.

Amikor mindegyik megpirult, kivettem, és a serpenyőben négy jó nagy fej hagymát apróra kockázva szép lassan megdinszteltem. A végén három kövér gerezd zúzott fokhagymát is adtam hozzá. Ekkor került bele kb fél kg vargánya-erdei gomba, vegyesen (ha több is van, még jobb!). Ebbe most laskagomba is került, amit egyébként nem szeretek, mert olyan nagy, és nekem olyan fura. Hát tapló, na. Most viszont kaptam bébilaskát, nagyon picit, és megtetszett, mert olyan kis szép volt :). 
(És finomabb is a nagy rágós és szerintem unalmas tesójánál.)

Főzés:
Megpároltam a gombákat, majd felöntöttem egy fél liter vörösborral. Elpároltam belőle az alkoholt, majd visszatettem a szalonnakockákat, és fél liter húslevest adtam hozzá. Ekkor került bele pár babérlevél, tárkony (ezúttal egy evőkanál szárított), kakukkfű és rozmaring, meg egy kis őrölt bors. Pár percig együtt forraltam.

Elővettem a szép nagy zöld :) őrségi cseréptálamat, és belerakosgattam a húsokat. Ráöntöttem ezt az illatos levet, rátettem a tetejét, és 180 fokos sütőben hosszasan pároltam a húsokat. Időnként leellenőriztem, a léből kilógó részeket szorgalmasan locsolgattam. Majd amikor puha lett, kivettem a cseréptálat.

Mártás:
A léből kivettem a húsdarabokat, félretettem. A darabos levet is kivettem a cseréptálból, mert most turmixolás következik, és cseréptálban ugye nem turmixolunk. A babérlevelet kidobtam. 
A lébe úgy tessék-lássék belemaszatoltam a merülőmixerrel, úgy, hogy inkább több massza legyen, de azért maradjanak darabos, rusztikus részek is a gombából. Azután kevertem bele két-három evőkanál tejfölt, kóstolás után újraízesítettem. Rotty, rotty.
Húsok vissza a cseréptálba, mártás rá, és ha kész a krumpli, akkor lehet is tálalni.

Robbantott krumpli:
Ja, hogy a krumpli! Végre itt a rendkívül egyszerű, és rendkívül nagyszerű robbantott krumpli leírása!
Amíg a sütőben készülődött a nyúl, addig feltettem sós vizet forrni. A forró vízbe apró szemű krumplikat dobáltam héjastul, egyforma méretűeket. (Azért ez a nem új, de fiatal krumpliból ideális.)
A majdnem megfőtt krumplikat leszűrtem, egy lapáttal enyhén kilapítottam őket.
Forró serpenyőben némi olajat hevítettem, majd pirosra sütöttem mindkét oldalát.

És így tálaltam, ahogy a fotókon látható: krumpli, nyúl, mártás, petrezselyemmel megszórva. 
És azért van két fotó, mert nem tudtam dönteni. Az egyiken jobban látható az étel, de a másikon meg olyan szép az eső áztatta zöld kert, szóval ilyen a tárkonyos rozmaringos vargányás nyúl eső után! :)
Jó étvágyat!

2014. február 3., hétfő

Levespástétom


Nem, nem hibbantam meg, nem folyékony levesből próbáltam pástétomot készíteni. Maradék leveshúsból és leveszöldségből azonban igen!
Mániám, hogy nem dobok ki semmilyen ételmaradékot, hiszen bármilyen értelmezhetetlenül pici mennyiség marad valamiből, azt tovább lehet gondolni, és rögtön új életre kel a maradék.
Ilyen megoldandó probléma a húslevesből visszamaradó leveszöldség. Ugyanis mondig sokkal több zöldséget teszek a levesbe, mint amennyit megennénk: attól lesz finom a húsleves. Mert persze a finom lé, a husi és na jó, a krumpli mindig elfogy, de a zellert, a karalábét és a répákat csak piszkálgatja az ember... Már sportot űzök belőle, hogy mi mindent tudok kitalálni az alapból nem túl izgi főtt leveszöldségekből. Mert készült már belőle zöldségfasírt, odapirított fűszeres-mázas zöldségek, hogy a lehető legkézenfekvőbb zöldségpüréről most ne is beszéljünk. Lehet, hogy indítok majd egy ilyen rovatot: maradékok újrafelhasználása, akkor majd leírom ezeket is.
De most kivételesen nem csak zöldségek, hanem leveshús is maradt, meg egy pici csirkemáj, mert azt is szoktam tenni a levesbe. És maradt tegnapról isteni pecsenyezsír - mert ezt is mindig kikaparom a tepsi aljáról és elteszem a hűtőbe, ilyen helyzetekben nagyon jól jön.
Akkor lássuk csak, hogyan is készült ez az elsőre furának tűnő, viszont annál izgalmasabb ízvilágú pástétom!

Kb 10 dkg főtt leveshús, 5 dkg csirkemáj, egy nagy főtt répa és egy fél főtt zeller adta a krém alapját.
A megmaradt pecsenyezsenyíron (kb két evőkanál) üvegesre pirítottam egy nagy fej, rusztikus darabokra vágott hagymát és két-három szelet édesköményt. Csak keveset, mert nagyon markáns az íze. Tettem még bele két gerezd zúzott fokhagymát, pici, mozsárban megdolgozott  római köményt és borsot, valamint egy kimagozott, apróra vágott csilit is adtam hozzá, ezeket is megpirítottam. Majd ezt a fűszeres, zsíros hagymakeveréket belezúdítottam az aprítógépbe, hozzáadtam a levesből megmaradt dolgokat, és összepürésítettem. Egy teáskanál mustárral tettem picit pikánsabbá.
Ezúttal nem kellett megsózni, mert a maradék pecsenyezsír nagyon intenzív ízeket sűrített magába, de aki ennek hiányában pl natúr libazsírral készíti a pástétomot, annak persze ízlés szerint sóznia kell.
Ne féljünk a zsírtól! Mert persze ettől nem lesz éppen kalóriaszegény az ételünk (mindent nem lehet!), a megdermedő zsír viszont fantasztikus állagot biztosít a végén a kencének.

2013. július 9., kedd

Finom szendvicskrém - maradék sültcsirkéből



Van az úgy, hogy megmarad valami finom étel, de már nincs kedvünk hozzá abban a formájában, ahogyan eredetileg készült. Ilyenkor lehet beizzítani a kreativitást, és kitalálni valami recycling felhasználási módot. Én ezt külön élvezem.
Maradékokból szinte bármilyen kenceficét, pástétomfélét össze lehet rittyenteni, csak hogy ne dobjunk ki semmit. Nagyon finom dolgokat lehet kitalálni, a lényeg a fűszerezésben rejlik, mint mindig, ugyebár :).

Két sült csirkecombot lefiléztem, a húst aprítógépben  pépesre zúztam. Egy fej nagyon finomra vágott hagymát tettem hozzá, és egy-két kanálnyi nem zsíros tejfölt, annyit, amennyit fölvesz. Sóval, borssal, és nagyon kevés mozsárban őrölt korianderrel és még annál is kevesebb római köménnyel ízesítettem.

2013. július 8., hétfő

Gorgonzolakrém kaprival és szárított paradicsommal



A minap Dóra barátnőmmel találkoztam, aki nagy rajongója a kenceficéimnek, és kérte, hogy vigyek neki krémeket. Találtam egy szép nagy darab gorgonzolát a hűtőben, gondoltam, megcsinálom azt a diós gorgonzolát, ami nagyon ízlett neki. Igen ám, csak éppen dió nem volt itthon. És milyen jó, hogy nem volt, mert így legalább feltalálhattam valami egészen újat, mégpedig ezt a kapris-szárított paradicsomos kenceficét. Azt nem tudom, hogy neki bejött-e, de nekem jelenleg ez a kedvencem :).

Aprítógépben pürésítettem a 250 gr gorgonzolát, majd áttettem egy keverőtálba. Összezúztam egy evőkanálnyi kapribogyót és két evőkanálnyi szárított paradicsomot, és hozzákevertem a gorgonzolához. Ezen a ponton álljunk meg egy kicsit. Én sóban tartósított kapribogyót használtam, mert szerintem az sokkal finomabb, mint az ecetes, de bármelyik megoldás jó lehet. A sóban tartósítottal úgy kell eljárni, hogy felhasználás előtt szűrőben alaposan le kell mosni róla a sót: még így is nagyon sós marad, de már finom, ehető. Mindenesetre ez megadja a kellő sómennyiséget a kencéhez, azt tehát sózni már nem szabad.

2013. július 3., szerda

Tökfőzelék lecsós alapon



Egyszer már volt tökfőzelék itt a blogon, de a mostani különösen finomra sikerült, ezért ezt is leírom.
Miután megtisztítottam a (Krisztától kapott :) három gyönyörű nagy és zsenge tököt (összesen két kiló lett), és Mami legyalulta, meghintettem kb 3 evőkanálnyi ecettel és 1 evőkanál sóval. Az ecet segít abban, hogy főzés közben ne főjön szét trutyira a tök. Így hagytam kb negyed órát állni.
Közben kevés olajra feltettem két nagy kockára vágott hagymát, és üvegesre pirítottam.
Ezen a ponton aztán eltértem a szokásostól, mert a hagymára rátettem egy egész üveg, saját magam által eltett lecsót. (A bolti lecsókonzervet nem nagyon ajánlom e célra, ha valakinek nincsen házi, nyugodtan alkossa meg a saját lecsóalapját . Azaz, szokásos módon aprítsunk bele három szép húsos paprikát, majd amikor félpuha, tegyünk bele két meghámozott, felaprított paradicsomot. Ekkor hintsük meg kevés piros paprikával.)
De mivel tökfőzeléket főztem és nem lecsót :), ezen a ponton jött bele a jókora marék felaprított kapor és - az addigra már szépen levet eresztett, ámde kicsavart - tök, amit saját levében, külön folyadék hozzáadása nélkül megpároltam. Szerintem úgy finom, ha a tök már puha, de még megmarad egy kicsi ropogós jellege, tehát Tök al dente, szóval értitek :). Két nagy pohár 12%-os tejfölbe kevertem egy púpozott evőkanál finom lisztet valamint a főzelék forró levét, csomómentesen elkevertem és behabartam.
Ha valakinek úgy tetszik, ekkor még lehet korrigálni az ízesítést ízlés szerint még sóval, ecettel, vagy ha szükséges, teáskanálnyi cukorral. Nekem ezúttal azonban pontosan elegendő volt az elején hozzáadott ecet és sómennyiség.
BRÉKING:
Ebben a pillanatban, pont mikor ezt a receptet pötyögöm a gépbe, Ali kiszólt a konyhából:
"-Katika, ez a tökfőzelék olyan finom, ilyen finomat még sohase csináltál!" - és csak áll a tűzhely mellett és kanalazza a hideg főzeléket egyenesen a fazékból....
Szerintem a lecsó tette különösen finommá.
Ha Ali hagy belőle, holnap Dórának is viszek egy keveset, mert ő is függő :).

2012. december 12., szerda

Tárkonyos-áfonyás pulykaraguval töltött gombafejek





Ebből a ronda fotóból is látszik, hogy milyen régen posztoltam valami finomat...  Amikor utoljára írtam ide receptet, Karcsi bácsi még vígan pecázgatott a Dunán, én meg napfénynél tudtam lefényképezni az eredményt. Most meg.... Jönnek a bevakuzott, sötét képek, brrr.
Nem voltam valami kreatív mostanság a főzés terén. Ma azonban határozottan megjelent lelki ízlelőbimbóim előtt egy ízvilág, és meg is valósítottam az elképzelést, azaz:

Egy nagy pulyka-alsócombot megtisztítottam és apró kockákra vágtam. Olívaolajon megpirítottam a húskockákat, majd megszórtam négy gerezd apróra vágott fokhagymával és egy szintén apróra zúzott, kicsumázott csilivel, valamint a gombafejek (10 db átlagos méretű) kicsavart és összavágott tönkjével együtt összepirítottam. Pár megtisztított kakukkfű és tárkonylevélkével hintettem meg, megsóztam, borsot tekertem rá, majd felöntöttem kb másfél deci testes vörösborral. A bort nem pároltam el teljesen, mert még céljaim voltak vele, de a raguhoz kevertem egy nagy evőkanál áfonyadzsemet. A gombafejeket némi olívaolajjal kikent hőálló tálba rakosgattam, és megtöltöttem őket a raguval. A visszamaradt levet összekevertem két kanál tejföllel, és az egészre öntöttem, majd betoltam a sütőbe, és addig sütöttem, amíg a gomba megpuhult.

Tálalásnál azt mondtam, hogy jó étvágyat a gombafejekhez és a krumplipüréhez... azonban csaltam, mert karfiolpüré volt némi krumplival keverve, csak hogy  a gyerekbe is bele lehessen csempészni a krumplin kívül egyéb zöldségfélét... Persze hogy észre se vette, jó étvággyal befalta. Majd amikor a tányért is kinyalta, élárultuk a turpisságot. Fúúúújjj, karfiol! - mondta.

2012. szeptember 30., vasárnap

Márna



Nagyon jó dolgunk van mostanság, sok halat eszünk a szomszéd Karcsi bácsi jóvoltából, aki lelkes horgász. A múltkor egy nagy zsák vörösszárnyú keszeggel (hej, halászok, haláááászoook....) lepett meg, tegnap meg beállított két hatalmas márnával. Még sose ettem márnát, sőt, még életemben nem pucoltam halat, hát, most már ezt is tudom. Mikor sikeresen elvégeztük Mamival a tisztogatást, a következőképpen készítettem el a halat:

Egy nagy marék zöldfűszert szedtem a kertben (kakukkfű, rozmaring, oregano és bazsalikom), és négy gerezd fokhagymával összezúztam. Sűrűn beírdaltam a halat. A hasüregébe zöldhagymát és citromkarikákat tömtem, kívülről pedig alaposan bekentem a zöldfűszeres keverékkel. Félig megfőtt krumplitt szórtam mellé, ezekre is került a fűszerből, vajat forgácsoltam rá, és így toltam a sütőbe fólia, minden nélkül. Negyven perc alatt tökéletesen megsült. Nagyon-nagyon finom hal a márna!

2012. augusztus 16., csütörtök

A Hangya lecsója - azaz gondolunk a szűk téli hónapokra


A múlt hét végén egy olyan zseniális öreg nénivel találkoztam, akit szerintem soha nem fogok elfelejteni. Ali munkatársának a nagymamája, 84 éves, vak, és amellett, hogy hihetetlen bölcs, és szarkasztikus humora van, annyi élet van benne, amennyi a mi egész családunkban összesen nincsen! Ami a szívén, az a száján, ő mindent megengedhet magának! :) Beszélgettünk. Egyszer csak felém fordul: - Mondd, jányom, aztán befőzni szoktál-e?
- Hát, nem nagyon.
- Akkor lusta vagy! - szólt az ítélet.:)
És bár eddig soha, de azóta egyfolytában befőzünk. Csináltunk csalamádét, hordós savanyút, koviubit, és ezt a lecsót. Sőt Ali többféle csililekvárt is. Nem is vagyunk lusták! :)

Ja, és a lecsó:

12 kg anyagból készült, 8 kg paprikából és 4 kg paradicsomból.
Ehhez 4 mokkáskanál nátrium benzoát tartósítószer került.

A lecsót a saját ízlésvilágunknak megfelelően kisült füstölt kolozsvárin és kolbászkarikán indítottam. (marék kolozsvári, és két szál jófajta füstölt kolbász felkarikázva). Kisütöttem a zsírt belőlük, aztán szűrőkanállal kiszedtem a pörcneműt, hiszen ezeket nem akartam a lecsóba eltenni! A füstös íz és a kisült zsír viszont később igen jó szolgálatot tesz..... A visszamaradt zsírt kivettem, félretettem, és csak minimálisat hagytam a lábosban.
A kevés zsiradékon megpároltam 2 fej hagymát apróra vágva.
Amikor üveges lett, hozzátettem a 4 kg megtisztított, feldarabolt paradicsomot, és főzni kezdtem..
(Ez a Gyula módszere. Gyula! Hol vagy?? Jelentkezz!!!!)
Ebbe került bele a paprika feldarabolva. Addig főztem, míg épp hogy főtt egy kicsit a paprika. Ízlés szerint lehet sózni, borsozni.
Forrón kell az üvegekbe tölteni.
3 kilónként kell 1 mokkáskanál nátrium benzoátot adni, ehhez a mennyiséghez tehát 4 mokkáskanálnyit szórtam szét finoman a megtöltött üvegek tetején. Aztán rálocsoltam a kisült kolbászzsírból annyit, hogy lezárja az üvegek tetejét. És az üvegeket száraz dunsztba raktam..
Ettől nem kell ám zsíros dologra gondolni! Télen, amikor majd elővesszük, csak leszedjük a konzerválás céljából rátett zsírt a tetejéről.




2012. július 19., csütörtök

Miniatűr húsgolyók szójaszószos zöldbabbal


Bár nincs új a nap alatt (és különösen igaznak tartom ezt a mondást az ételek esetében), mégis, amikor nem saját kútfőből főzök, hanem valahonnan inspirálódom, akkor igyekszem alaposan körüljárni a szerzői jogokat :). Ugyanis én is utálom, amikor a szakmai blogomról egyesek csak úgy ukmukfukk lecsennek képeket és használják... Az ételek kifundálása szerintem éppolyan alkotói tevékenység, mint mondjuk nekem egy kép megfestése (még ha nem is annyi idő, és nem is olyan maradandó), ezért tiszteletben tartom az alkotót. Jelen esetben a Chili és Vanília Facebook-os oldalán láttam ezt az ételt. Recept nem volt hozzá, csak kép és laza felsorolás az összetevőkről, úgyhogy én is lazán kitaláltam ennek alapján a saját verziómat. Mautner Zsófia hideg salátaként készítette, mi melegen fogyasztottuk.
A recept végtelenül egyszerű, mégis leírom, mert máskor is szeretném megcsinálni, ugyanis remekül beilleszthető a mostani, kímélő étrendünkbe.
Tehát:

Egy kiló darált, filézett pulykacombból készítettem a húsgolyókat. Korianderrel, római köménnyel, sóval, borssal és persze az elengedhetetlen fokhagymával (4 gerezd) ízesítettem, egy tojással jól összekevertem, és ilyen mini söréteket gyurmáztam a masszából. Macerás, de megéri, mert pillanatok alatt kisül, és körös-körül ropogós :)!

Közben wokban olajat forrósítottam, egy nagy apróra vágott hagyma ment bele, megpároltam, majd  jöhet rá a 800 gr (mirelit) zöldbab. Szójaszószt és egy kiskanál chiliszószt tettem rá, pár levél apróra vágott mentával és egy citrom levével ízesítettem, ebben pároltam addig, míg kb "al dente" lett a zöldbab.
Hát ennyi.

2012. július 8., vasárnap

Tárkonyos, kakukkfüves nyúlragu vargányával


Amint azt az előző bejegyzésben is írtam, megjelent a nyúl a helyi CBA kínálatában, és azonnal vettem, mert hatszáz valamennyi volt kilója. Felkeltette az érdeklődésemet, mert bár gyerekkoromban talán ettem nyulat, de nem nagyon emlékszem rá, viszont főzni még tuti, hogy sohasem főztem. Pörkölthöz vagy vadashoz nem volt kedvem, valami érdekesebbre vágytam, így némi innen-onnan-való inspirálódás után a következő hibrid, de harmonikus fogást fundáltam ki. Elég macerás kaja, de családi eseményeken megéri belefogni.

Nagycsaládi vendégségre való tekintettel jókora adag készült, az arányokat kéretik kisebbíteni....
Két és fél kiló nyúlhúst vettem, nagyon szép tiszta volt, de azért még lehártyáztam, ami zsír felbukkant rajta, azt is eltávolítottam.
Elkészítettem a páclevet: Fél liter fehérborhoz fél liter húslevest öntöttem, egy fej összenyomott fokhagymával, egy felkarikázott citrommal, pár babérlevéllel, néhány szál leszedegedett kakukkfűvel, sóval és borssal, valamint konkrétan négy, azaz négy tárkonylevélkével ízesítettem.
(Ez a szigorú tárkony-minimalizálás azért történt, mert amikor elmeséltem Alinak, hogy miképpen kívánom elkészíteni a nyulat, a tárkonyról határozottan igyekezett lebeszéln. Ugyanis - ahogy mondta - nem tudom megállni, hogy ne tárkonyozzam túl az ételt, ezért jobb, ha inkább hozzá se nyúlok. Én azonban ragaszkodtam a tárkonyhoz, úgyhogy megfogadtam a tanácsát, és valóban nagyon óvatos voltam. Igaza is volt, így lett pont jó!)

Ezen kívül került még a páclébe egy marék szárított vargánya is, és ebbe a lébe forgattam bele a nagyobb darabokra vágott húsokat. Így csücsült jó pár órát egy lezárt edényben a hűtőben. Egy-két nap pácolódás talán jobb lett volna, de erre ezúttal nem volt lehetőség. 

Pörköltalapot készítettem két nagy fej hagymából, egy paprikából, egy gerezd fokhagymából és egy paradicsomból. Egy órán keresztül pároltam folyamatosan pótolva a folyadékot húslevessel. Amikor elérkezett az idő, a húsdarabokat kivettem a pácléből és forró, olívaolajjal finoman megkent seprenyőben megprítottam őket. Aztán nagy cseréptálba tettem a húst, ráöntöttem a pörköltalappal elkevert páclevet (a citromkarikák és a babérlevél kivételével), és lefedve puhára pároltam. Ekkor kivettem a húsokat, majd a mártást fél liter tejföllel, némi forró szafttal és két evőkanál liszttel simára keverve behabartam. Visszatettem az edénybe a húsokat, és fedő nélkül összesütöttem a mártással.

Nem a képen látható rozskenyérrel ettük, az csak díszlet, mert épp elkészült, mire a maradékot lefotóztam. Robbantott krumplival ettük, aminek a nagyszerűsége abszolút nincs arányban azzal, hogy milyen könnyen elkészíthető. Csak az elfogyott, mielőtt, beértem volna a fényképezőgépért.
Alkalmasint azt is elmesélem.

Lyoni nyúlmáj



Most sajnos csak ezzel a ronda fotóval tudom illusztrálni új felfedezésemet: Jelentem, a nyúlmáj finom!
Még sohasem ettem, és most volt a CBA-ban, méghozzá meglepően jó áron. Vettem hát gyorsan egy fél kilót, és úgy döntöttem, kipróbálom a kedvenc helyi falusi éttermünk étlapján szereplő egyik kedvenc ételünket, a Lyoni csirkemájat - ezúttal nyúlmájból.
Most egy olyan ételleírás fog következni, amit elolvasni hosszabb lesz, mint megcsinálni.

Négy személy részére a következőképp készült:
Négy fej hagymát felvágtam, karikáira szedtem, és kb két evőkanál liszttel jól összeráztam egy nylonzacskóban. Bő, forró olajban kisütöttem, papírtörülközőre szedve leitattam a zsírt róla.
Míg a hagyma sült, egy serpenyőt halványan megkentem olívaolajjal, ezen sütöttem ki a májakat.
Én még nem is láttam nyúlmájat eddig, meglepődtem, hogy egész nagy! És a formája is más, mint mondjuk a csirkemáj. Szép rózsás formája van, sütésnél igyekezni kell kiteregetni ezeket a "szirmokat", hogy egyenletesen süljön. Oldalanként két-két percig sütöttem.

2012. június 17., vasárnap

Színpompa


Vagyis a Görög saláta és a Prosciutto con melone házassága.
Megférnek egy tálon is, csak hogy Gyuláéknak legyen igaza: miszerint én szín szerint "főzök". És milyen jó ez így, hát nem pompás ez a látvány? Nem mellesleg ízben éppen olyan jó kompozíció, mint színben.

Fonott calzone




Jó módja a maradék raguk felhasználásának, ha betöltjük valamibe. Ezúttal két maradék ragu töltődött bele valamibe: maradék chilis bab és parmezános spenót, mégpedig pizzatésztába. Másfajta kulimászt is lehet tölteni másfajta tésztába, Bori pl leveles tésztát használt. Itt most inkább a technológiai leírás az érdekes.
Én pizzatésztát csináltam, azt nyújtottam ki vékonyra. Egy tepsinyi méretre nyújtottam ki a tésztából az adott mennyiséget, gondolatban elharmadoltam a felületet, és az ábra szerinti középső egyharmadra fektettem a tetszés szerinti tölteléket. A fennmaradó kétharmadot kétoldalt felvágtam csíkokra, majd a csíkokat felfáltva egymásra helyezve befontam.Az így beterülő tésztát megkentem felvert tojással, és megszórtam reszelt parnezánnal.

2012. május 30., szerda

Gorgonzolás cukkinivel töltött gomba


Mostanában saját kreációkat igyekszem kifundálni, erre például kimondottan büszke vagyok, harmonikus ízkavalkád jött össze. (Három zsenge cukkinire, némi kolozsvári szalonnára, 125 gr gorgonzolára és két tömlő camping sajtkrémre lesz szükségünk, meg persze a fűszerekre.)
Először a tölteléket készítettem el:
Kb öt dkg húsos kolozsvári szalonnát felkockáztam és kis vajon megsütöttem. Kiszedtem a pörcöket, és a vegyes zsiradékra dobtam két hajszálvékonyan felkarikázott cukkinit, pirulásig sütöttem őket, majd a végén két gerezd összenyomot fokhagymát pirítottam hozzá. Felöntöttem két deci húslevessel, amit elforraltam belőle, majd hozzákevertem az összetépkedett gorgonzolát és a két tömlő sajtot, visszaöntöttem a pörcöket, és  borsot tekertem rá. (A kolozsvári miatt sózni nem kellett.) Összeforraltam, petrezselyemmel meghintettem. A gyerekek emellé a mártás mellé gnocchit ettek, mi pedig az ezzel töltött gombafejeket, ami így készült:
Először megágyaztam a gombáknak egy fedeles jénaiban úgy, hogy a maradék egy db cukkinit apróra felkockáztam, friss tárkonnyal összekevertem és megöntöztem egy deci száraz fehérborral. (A tárkony azon kevés fűszerek egyike, melyek szárítva is ugyanolyan zamatúak, mint frissen, ezért ha nincs friss, szárított is jó.) Erre helyeztem a közepes méretű gombafejeket, megtöltöttem a gorgonzolás szósszal, parmezánt reszeltem a tetejére, és lefedve kb fél óráig sütöttem. Ez idő alatt a gomba és a cukkini megpárolódik a borban (amitől különleges zamatot kap az étel), majd fedő nélkül még addig sütöttem, míg a sajt szép piros lett a tetején.

2012. május 23., szerda

Szárított paradicsommal és mozzarellával töltött csirkemell



Hálás dolog a töltött-hús műfaj, a töltelékek lehetőségének tárháza szinte végtelen! Azért vannak alap-darabok, ilyen pl ez a szárított paradicsomos-mozzarellás kombináció.
Ali csinálta, Jamie harmincperces kaják című szuper sorozatának egyik receptje alapján.
Így, ni:

Előkészítette a két darab, csontos-bőrös csirkemellet úgy, hogy a féltekéket leválasztotta a csontról, de a bőrt rajtahagyta. Így négy szép darab mellecske képződött, ezeket kihajtogatta és a vastagabb részbe zsebet vágott, ide került a töltelék, ami a következő módon készült:

Felkockázott egy marék szárított paradicsomot, egy db mozzarellát aprón hozzátépkedett, került bele friss kakukkfű és bazsalikom, két gerezd összenyomott fokhagyma, egy kicsumázott csili felaprítva, só, frissen őrölt bors, olívaolaj és citromlé. Ezeket jól összekeverte, és a zsebekbe gyömöszölte, a zseb száját összenyomta.
Serpenyőben olívaolajat forrósított, és így sütötte meg egészben a töltött melleket, folyamatosan forgatva őket egészen addig, míg mind jól átsültek. Ez kb 20 perc.
Bármilyen salátával ideális.

Indiai paradicsomos csirke garam masalával



Még a Péter hozta Keralából azt az angol nyelvű szakácskönyvet, amiből ma ezt a csirkét főztem. Érdekes, még sohase használtuk eddig, pedig nagyon guszta kaják vannak benne, na de mostantól! Peti ugyanis, akibe kamaszkora ellenére még mindig úgy kell beleimádkozni a kaját, ma este a hatalmas adag megevése után ugyanolyan hatalmasat repetázott.
Épp hogy csak megemlítettem, hogy : Úgy látszik, neked indiait kell főzni, hogy végre rendesen egyél..." Erre ez volt a válasz: "Na végre, kezditek kapisgálni..."

Így készült ez a remek, izgalmas, harmonikus étel:

Kis olajon először megprirítottam a frissen őrölt, két teáskanálnyi koriandermagot, és az egy egész fejnyi megtisztított, összenyomott fokhagymát, két kimagozott, apróra vágott chilit és egy szintén apróra vágott hegyes zöld paprikát.(Nem kell félni, ezektől egyáltalán nem lett erős az étel!)
Hozzáöntöttem a hámozott, felaprított paradicsomot (1 kg), egy jókora, kb hatcentis gyömbérágacskát reszeltem bele. Összeforraltam, majd beletettem a három darabba vágott csirkecombokat (1 kg). Az egész ételhez egy marék friss, felaprított korianderlevélre van szükségünk, ennek a felét ekkor öntjük bele. Megsóztam, és lassú tűzön addig főztem, amíg a hús puha lett. Ezalatt a mártás is szépen besűrűsödik. Az utolsó két percben egy jókora evőkanálnyi garam masala keverékkel ízesítettem, összeforraltam. Amikor kész lett, elkészítettem a csapati-kenyérkéket, és az egészet forrón, a maradék friss koriander illetve zellerzölddel meghintve tálaltam.

2012. május 13., vasárnap

Gorgonzolával töltött hústekercs



Tegnap este, amikor elkészült a vacsora, természetesen frissen, melegen ettük, nagy sikert aratott. Lefotózni azonban csak ma reggel tudtam, amikor is kiderült, hogy nem csak vacsorára, hanem reggelire, hidegen is nagyon finom ez a gorgonzolával és sonkával töltött hústekercs.

Egy kiló soványabb sertéscombot Ali szép vékonyan felszeletelt. Míg ő szeletelt, én elkészítettem a tölteléket.
250 gramm gorgonzolát 100 gr tejföllel higítottam, két gerezd fokhagymával, frissen őrölt borssal és apróra vágott zellerlevéllel ízesítettem. A hússzeleteket enyhén besóztam, füstölt sonka szeleteket fektettem rájuk. Jöhet a töltelék: Kis kupac gorgonzolát halmoztam a szeletek egyik végére, és jó szorosan föltekertem a húst, amit kívülről megszórtam oregánóval. A végénél összenyomkodtam, szükség esetén hústúvel is meg lehet tűzködni, hogy ne folyjon ki a sajt sülés közben.
Az volt a terv, hogy néhány spárgát is teszek a belsejébe, jól kitaláltam, hogy milyen finom együtt a gorgonzola és a spárga, és látványnak sem utolsó, ahogy szeletelésnél szép kis zöld korongok bukkannak elő... Igen ám, de miután elkészült mind a kb 12 darab takaros kis batyu, na akkor vettem észre az asztalon az ottfelejtett spárgát... Kigöngyölni és újratölteni semmi kedvem nem volt, így aztán a köretbe került a spárga.
A köret szintén nagyon finom és látványos volt (csak az sajnos elfogyott a fotózkodás előtt). Sárgarépát, cukkinit, póréhagymát és ily módon a jobb sorsa érdemesült spárgát 12 centi hosszú hasábokra vágtam. A zöldségeket aztán egy rormaringág társaságában egy szelet baconnel összekötegeltem. Ilyen kis kötegből készült pár darab, a hústekercsek mellé fektettem őket a tepsibe, amit persze előzőleg meglegyintettem egy kis olívaolajjal. Pici vizet öntöttem alá, és lefóliázva előbb puhára pároltam, majd anélkül piros-ropogósra sütöttem.
Jó kiadós adag lett, ma ezt visszük Boriékhoz a garden-partyra :).

2012. május 12., szombat

Hortobágyi palacsinta



Van az a nézés, aminek nem lehet ellenállni. Hiába próbálok elszánt lenni Ali fogyókúráját illetően, ha beveti a "Shrek-macska nézést", akkor elvesztem. Márpedig így tett: előbb kiejtette a varázsszót: Hortobágyi, majd pedig elkezdett megejtően pillogni hozzá.

Jó, majd hétfőtől...............

Először is felteszünk két fej apróra vágott hagymából és egy felkockázott paprikából pörköltalapot.
Amikor ez kész, rátesszük az öt darab (csontosan, bőrösen hagyott), nagy darabokra vágott csirkecombot, megpirítjuk innen-onnan. Megszórjuk egy teáskanál pirospaprikával, sóval, borssal ízesítjük, és beleöntjük az előzőleg meghámozott-felkockázott paradicsomot (két db tisztítva). Annyi vízzel öntjük fel, ami bőven ellepi, ezzel rotyogtatjuk lefedve olyan puhára, hogy a hús leváljon a csontról.
Ekkor kivesszük a darabokat, és a kicsontozott húst késsel nagyon apróra miszlikeljük. Hozzákeverjük a pörköltlé egyharmadát és 3 evőkanál tejfölt, ha szükséges, még utólag sózzuk-borsozzuk.
A maradék pörköltlevet 4 dl liszttel simára kevert tejföllel behabarjuk, átforraljuk, és turmixgéppel simára pürésítjük.
Persze amíg a pörkölt fő, addig kisütjük a palacsintákat. A tésztát 2 tojásból, 2 dl tejből, 240 gr lisztból keverjük, picit sózzuk.
A palacsintákat megtöltjük a húsos masszával, és úgy göngyöljük föl, hogy a végeit becsomagoljuk, hogy ne folyjon ki a töltelék. Hőálló tálba rakosgatjuk őket, leöntjük a mártással, és sütőbe téve kicsit melegítjük.
Tálaláskor még pici tejfölt lehet rácsurgatni.
Hát, nem mondom, hogy egy hétköznapi gyorsan összecsapható vacsora, de néha megéri időt szánni rá, mert hihetetlenül harmonikus ez a finom magyaros étel.

2012. április 30., hétfő

Gorgonzolás spárga húsgolyókkal


Na most kapaszkodjatok meg! 350, azaz há-rom-száz-öt-ven forintért jutottunk csodálatos, friss spárgához, egyenesen a termelőtől. És én hülye alulkalkuláltam a mennyiséget, azt hittem, a rendelt adagból még egy csomót leagyaszthatok, de miután megfőztem a tekintélyes létszámra való tekintettel a vacsit, alig maradt lefagyasztanivaló.
Ez a finomság pedig - ami megakadályozta, hogy a mélyhűtő spárgától roskadozzon, mert megettük - így készült:

Először a húsgombócokat kevertem be, de közben azért feltettem a spárga főzővizét (sóval és cukorral persze) is. Háromnegyed kiló darált sertéscombhoz egy nagy fej dinsztelt hagyma került, egy fél fej fokhagyma összenyomva, mozsárban megőrölt koriander, só, bors, és egy felvert tojás. Jól összemalackodtam, aztán kis lappantyúkat gyurmáztam belőle. A víz eközben felforrt, beletettem a spárgát, és két-három percig előfőztem (a sütőben még tovább fog fődögélni úgyis). Kiszedtem, lecsöpögtettem, és kivajazott hőálló tálba fektettem őket szép sorban. 200 gr gorgonzolát morzsoltam rá, és meglocsoltam egy kis főzőtejszínnel. Be a sütőbe 180 fokra.

Eközben a tűzhely tetején....
... Elkezdtem sütni a húskorongocskákat. Csak kis olajjal kentem meg a serpenyőt, így sült meg szép ropogósra mindkét oldaluk. Amíg sülögettek persze kihasználtam az időt, és elkészítettem a mártást.
Szép húsos kolozsvári szalonnát kis kockákra vágtam (egy maréknyit), kis olívaolajon kisütöttem, majd három gerezd összenyomott fokhagymát pirítottam rajta. Fél liter főzőtejszínnel öntöttem fel, belereszeltem egy citrom héját, sóval, borssal és petrezselyemmel ízesítettem. Így rottyintottam még egy-két percig, aztán ebbe a mártásba forgatva tálaltam a húskorongokat a gorgonzolás spárgával együtt.