2009. január 9., péntek

Szegedi gulyásleves



Na nem azért, mert Nomen est omen, hanem mert amióta főzök, én mindig ilyen gulyást készítek, és csak nemrég tudtam meg, hogy ezt a fajtát bizony szegedi-gulyásnak hívják. A klasszikus bográcsgulyás annyiban tér el ettől, hogy nincsenek benne zöldségek, csak krumpli.
Ez a tegnapi különösen jó lett, így készült:
Abból a mangalica szalonnából, amit a Kristóféktól hoztatok, nagyon keveset felkockáztam és kisütöttem a zsírját. Már ez a kevés is nagyon jó füstös alapízt adott a levesnek. Ezen megpároltam 3 fej kockára vágott hagymát, majd félidőben hozzádobtam egy marék vegyes paprikát: zöldpaprikát és a kissé édeskés kápia paprikát. Amikor jó sűrű lett ez a pörköltalap, rádobtam a kb félkilónyi kockára vágott marhahúst. (Ezügyben én nagyon finnyás vagyok: szép sovány lapockát vettem, de még erről is szigorúan kiirtottam minden esetleges mócsingot, hártyát meg zsírt.) Először lepirítottam, majd amikor a hús kieresztette a levét, azt is elfőztem, és ekkor szórtam meg pirospaprikával. Ekkor szórtam rá kb öt gerezd összenyomott fokhagymát, és pár pillanatig így is pirítottam kicsit. Aztán felöntöttem vízzel, de egyelőre nem túl sokkal, inkább rövid lén pároltam eleinte a húst, szép lassan pöfékelve. Köménymagot, babérlevelet, sót és borsot tettem bele és félig puhára főztem. Ekkor került bele a felaprított vegyes leveszöldség és kb négy-öt szem krumpli felvágva. Felöntöttem vízzel és addig főztem, míg minden megpuhult. Addigra a lé is kellően besűrűsödött.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése