2009. január 22., csütörtök

Tárkonyos raguleves





Ez az én drágám kedvenc levese, és mi tagadás, én is nagyon szeretem. Több helyen kipróbáltuk már, de a legeslegjobban a Mítosz vendéglőben készítik. Megpróbáltam reprodukálni pusztán az ízélményeim alapján, és azt hiszem, sikerült is megközelíteni.
Egy nagy fej apróra vágott hagymát egy fél összedarabolt paprikával kis olajon megdinszteltem, két gerezd zúzott fokhagymát is pirítottam vele a végén. Aztán rádobtam a takaros kis kockákra vágott húst, és addig pirítottam, míg a húskockák minden oldala ki nem fehéredett. Ekkor befűszereztem: azaz két evőkanálnyi tárkonyt, sót és borsot, valamint két levél babérlevelet szórtam rá, és felengedtem egy kevés vízzel. Bár a tárkonynak eleve van egy kis édeskés íze, én ezt ki szoktam hangsúlyozni még egy csipetnyi cukorral. Amikor félig megpuhult a hús, hozzáadtam 2 felkockázott sárgarépát, egy fehérrépát és egy szál zellerszárat, és hosszú lére eresztettem a levest. Szép lassan elrotyogott így kb egy-másfél órát. Amikor minden megpuhult, beleszórtam kétmaréknyi borsót és néhány szem felkarikázott gombát, és pár perc alatt ezeket is puhára főztem. A végén mustáros habarással besűrítettem (azaz: egy nagy pohárnyi tejfölhöz kevertem egy evőkanálnyi mustárt, a levesből kimertem egy merőkanálnyit, és egy kevés liszttel megszórva csomómentesen elkevertem, majd a levesbe öntöttem). Ilyenkor érdemes megkóstolni és korrigálni az ízesítést. Ha valaki savanykásabban szereti, tehet még bele egy kevés tárkonyecetet vagy citromlevet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése