2008. december 30., kedd

Cicuka Sztrapacskája






Ma Cicukáéknál voltunk vendégségben, aki elkészítette nekünk A Sztapacskát, ahogy azt csak ő tudja, senki más. És rögtön el is küldte nekünk a receptet ilyen hihetetlen tudományos módon illusztrálva a technológiát, lépésről lépésre. Köszönjük szépen.

2008. december 25., csütörtök

Az első karácsonyunk Bori nélkül



.... nagyon hiányoztál.... de persze megértjük.

Zsánerkép diótortával és a gitározó Tomival



Ahogyan visszanézem a karácsonyi vacsoráról készült képeket, kezdem elszégyellni magam, és határozottan körvonalazódni érzem egy durva fogyókúra kezdetét...
Mindenesetre addig is itt a Mami klasszikus diótortája, ami most is elképesztően finom lett. Ha ezt megkóstolom, mindig elbizonytalanodom, hogy vajon tényleg nem szeretem az édességet?
Na mindegy, az a lényeg hogy holnap megkérdezem Mamit a receptről és ideírom.

Kacsasült



A képet elnézve ismét meg kell állapítanom, hogy a fotózás nem is olyan könnyű, mint azt az ember gondolná. Egy ideje nagyon nem gondolom, hogy könnyű lenne. Az ételfotózás meg különösen nem az. Hiába volt finom ez a kacsa, de sajnos oly ronda lett, ami vállalhatatlan. Valószínűleg az van, hogy vagy szép egy pecsenye, és akkor nincs rendesen megsütve, vagy rendesen meg van sütve, és akkor meg randán szétesik. Velem ez utóbbi történt. Illetve természetesen harmadik eset is van, amikor szép az étel és jól megsült: nos ezt nevezik szakácsművészetnek, és ha jól le van fotózva, azt meg fotóművészetnek. Hát ugye én egyik se vagyok, no de sebaj.
Mindenesetre így készítettem ezt a ronda de finom kacsát:
Két nagy fej fokhagymát és két kis chilit beletettem az aprítógépbe, és addig aprítottam, amíg szinte krém lett belőle. Megsóztam, borsoztam, és némi olívaolajjal kenhetővé tettem. Az előzőleg beirdalt bőrű kacsát jól bemasszíroztam a krémmel, tepsibe tettem és vörösbort öntöttem alá. Lefedve legalább másfél órát sütöttem, majd tálalás előtt fólia nélkül még ropogósra pirítottam a bőrét.

Kétfajta krumplisaláta


A kacsapecsenye mellé Ali kérésére kétfajta krumplisalátát készítettem, mert ő a hagymás ecetes verziót szereti, én meg - sajnos - a majonézeset.
Sőt, bevallom, én a prosztó univer majonézzel szeretem legjobban, méghozzá a következő módon elkészítve:
A krumplit héjában megfőzzük, de ne legyen túl puha. Ha langyos, hámozzuk meg és vékonyan szeleteljük fel. Közben megcsináljuk a mártást: Majonézt nyomunk egy nagy tálba, tejfölt keverünk hozzá. Lilahagymát karikázunk fel, és ezt is belekeverjük. Csemegeuborkát apróra darabolunk, és a mártásba keverjük. Én az uborka levéből is szoktam még hozzáönteni, hogy lazább és hígabb legyen a majonéz. Ezen kívül néhány felszeletelt főtt tojást is szoktam bele tenni. Megsózzuk, borsozzuk. Végül óvatosan, hogy ne törjenek össze a szeletkék, hozzáforgatjuk a krumplit is.

És a hagymás krumplisaláta:
Hagyományos salátalevet készítünk ecetből, vízből, sóból és cukorból. Tényleg igaz, hogy járt utat a járatlanért... Én hagyományos ecettel szeretem, de most kipróbáltam egy állítólagos autentikus receptet, ami borecetet javasol. Nekem azzal nem ízlik. Szóval ha az itthoni ízekre vágytok, ti se azzal készítsétek.
Aztán beleszórjuk a vékony szeletekre vágott főtt, de azért még némiképp kemény krumplit, és majdnem ugyanannyi felkarikázott lilahagymát. Szóval jó sokat. Legalább egy napig érlelődjön.

Karácsonyi libamáj


Évente csak egyszer, karácsonykor kerül libamáj az asztalra, így aztán én ezzel nem szoktam variálni meg kísérletezni, túl drága mulatság ez ahhoz, hogy elrontsam.
Nekem a következő tuti recept vált be:
Először megtisztítjuk a libahájat, majd kockákra vágjuk. Egy fedeles jénai alját kibéleljük a felaprított hájjal. Erre fektetjük óvatosan a májat, és felöntjük sós tejjel. Egész borsot, babérlevelet, egy félbevágott vöröshagymát és két gerezd fokhagymát teszünk bele. Teljesen befedjük a maradék hájjal és órákig így áztatjuk a tejben. Aztán lefedve betesszük a sütőbe, és kb másfél óráig sütjük 180 fokon. Vigyázni kell, mert egy idő után ugyebár felolvad a háj, így több folyadék keletkezik az edényben a kelleténél. Ezt a zsírt időnként merjük le, nehogy kifolyjon, mert az odaégett zsírszag nem annyira pásszol a stílenáchthoz, mint a fahéjas mézeskalács illat.... Közben időnként locsolgassuk a májat, amit ekkor már nem véd a rajta lévő háj, hiszen az felolvadt.
Ha kész, vegyük ki a májat és tegyük egy tálra. Várjunk egy kicsit amíg kihűl, és akkor vonjuk be egy vékony réteg libazsírral. A zsírt kis edénykékben hagyjuk kihűlni. Másnapra szépen megdermed, és ezzel lehet kenegetni a pirítósokat a hajszálvékonyra szeletelt libamájjal.

Garnéla


Most aztán végképp más tollával ékeskedem: sem az ételt, sem a fotót nem én csináltam. Ali főzte Szenteste a garnélát tejszínes szószban, ami számomra a vacsora fénypontja volt. Olyan csodálatosra sikeredett, hogy elvette a józan eszemet: azonnal nekiestem, így elfelejtettem lefényképezni. Kizárólag a hiteles dokumentálás miatt megígérte, hogy újra megfőzi nekem, hogy le tudjam fényképezni...
Addig is átmenetileg ezzel a lopott fotóval illusztrálom ezt a receptet.
Vajon megpárolunk egy csokornyi újhagymát és néhány gerezd zúzott fokhagymát. Megsütjük benne a rákokat is, amiket aztán átmenetileg kiveszünk. A hagymához száraz pezsgőt vagy fehérbort öntünk, és lassan elpároljuk. Tejszínt csurgatunk bele és ezzel is összerottyantjuk. Visszatesszük bele a rákocskákat, és petrezselymet szórunk rá.

2008. december 24., szerda

Lazachab



Elkezdtem a karácsonyi menü elkészítését, ennek köszönhető ez a giccses fotó. Szenteste a lakoma egyik fontos eleme ez az isssssteni lazachab, amit végtelenül egyszerűen és gyorsan meg lehet csinálni.
Füstölt lazacfilét beledobáljuk az aprítógépbe, és addig mixeljük, amíg habos lesz. Aztán egy kevés tejfölt és tejszínt csurgatunk bele, majd egy pár csepp citromlevet, és ezekkel is turmixoljuk még egy kicsit.
Ugye, mondtam, hogy milyen könnyű?

2008. december 23., kedd

Bánatos rakott karfiol



Most egy ilyen különleges életképpel illusztrálom a bejegyzést: Peti rajzol!!! :))

De akkor miért vagyok lelombozódva? Mert bár hetek óta nagy titkosan szerkesztem ezt a főzős blogot Tominak és Borinak karácsonyra, és mindent elkövettem az inkognitó érdekében, de ma Bori mégis idetalált a neten. De én voltam a hülye: nem voltam mégsem eléggé körültekintő. Hát mindegy. Folytatom.

Nnnna. Akkor tehát a rakott karfiol receptje:

Sós vízben félig megfőzzük a rózsákra szedett karfiolt- mondjuk karfiol al dente :)).
Közben megfőzzük a ragut: Hagymát üvegesre pirítunk, aztán hozzáadjuk a darált húst. Én ma marhahúsból csináltam, de bármilyen soványabb húsból jó. Kicsit pirítjuk, aztán zúzott fokhagymával még pár másodpercig pirítjuk. Kevés pirospaprikát szórunk rá, és egy kis összevágott paradicsomot, majd hús-alaplével felengedjük. Hála Gyulának, aki behozta családunk köztudatába az alaplé fogalmát. Azóta mindig van lefagyasztva.
Lassú tűzőn puhára pároljuk a húst.
Kivajazott tűzálló tálba először egy réteg karfiolt teszünk, aztán húsragut, és rá egy réteg besamelt.
Ja, hogy a besamel.....
Kb egy nagy kanál vajat felforrósítunk, és két kanál lisztet gyorsan elkeverünk benne. Kb fél liter forralt tejjel azonnal felöntjük, és addig keverjük, míg abszólút sima és sűrűbb lesz.
Na és ezt tesszük aztán a ragura.
Aztán megint karfiol, ragu, besamel, stb.
Az utolsó rétegre simítunk egy kis tejfölt, rászórunk némi zsemlemorzsát, aztán készre sütjük.

Bréking



Tudom, hogy Ciabatta már volt, de ezt muszáj megmutatnom. Tegnap megalkottam a tokéletes Ciabattát. Kívül nagyon ropogós, a belseje pedig lukacsos és pont annyira rugalmas és rágós, amennyire kell. Akkor tudjuk, hogy jó ez a fajta kenyér, ha a sütőből kivéve megnyomva recseg-ropog a héja. Nekem mindig megrepedezik a teteje, nem tudom, ez miért van, mindenesetre engem cseppet sem zavar, sőt, így még tobb rajta a ropogós csücsok...

2008. december 22., hétfő

Muffin



Nem vagyok egy sütőbajnok, ahogy azt jól tudjátok. Ezért, mivel szerintem nem sütök jókat, így inkább nem is sütök. Tulajdonképpen elsősorban azért nem szeretek sütni, mert abban nem lehet kreatívkodni, újítani, variálni. Egy az egyben úgy kell mindent megcsinálni, ahogy az a Nagy Konyvben meg van írva, és az engem baromira nem érdekel. Márpedig ha attól eltér az ember, akkor nem jon fel, nem sül meg, egyszóval nem sikerül, szóval kudarc.
Jó, tudom, ha néha felülkerekedek mindezen, bárhogy sikerül is, öt perc alatt mégis elfogy. Most a Peti rágta a fülemet hetek óta, hogy süssek végre muffint, hát megtettem.
Egyszer régen véletlenül sikerült egy tökéletes muffin tésztát kikevernem és megsütnöm.
Sajnos nem jegyeztem fel. Hát hiába, akkoriban még nem volt blogom ugyebár...
Így azóta csak botorkálok, keresem az igazit. Ez, amit Petinek most sütöttem, nem volt az. Az íze nagyon finom lett, de az állaga nekem nem tetszett. Túl tömör lett, és én a nagyon laza, omlós, levegős tésztát szeretem. Illetve szeretném, már ha persze szeretném az édességet, de ugye ez vita tárgyát képezi a családban....
Nos, mindenesetre megígérem, hogy még próbálkozom, és ideírom az igazit, ha meglelem.
Addig is álljon itt ez a középszerű muffin recept:

# 1 citrom reszelt héja
# 16 dkg sima liszt
# 12,5 dkg vaj, vagy sütőmargarin
# 12 dkg cukor
# 2 db tojás
# 1 kávéskanál sütőpor
Elkészítés : A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A liszthez keverjük a reszelt citromhéjat és a sütőport. A vajat vagy margarint krémesre keverjük a cukorral. Hozzáadjuk a tojást, és tovább keverjük. Beledolgozzuk a lisztet és a sütőport. A megfelelő muffin formába töltjük és 10 - 15 percig sütjük.
Adott esetben csokidarabkákat kevertem bele, mert ez volt a megrendelő kívánsága.

Ha valakinek, aki idetéved, van otlete arra nézve, hogyan érhetnék el omlósabb, levegősebb tésztát, és ideírná, azt a családom nevében nagyon szépen megkoszonném. Így addig csak dereng, hogy valószínűleg tobb zsiradékot kell hozzáadni.... de nem biztos.

Palócleves



Most más tollával ékeskedem: ezt a finom levest nem én főztem, én csupán dokumentálom. Na jó, azt a takaros kis kenyeret a leves mellé én sütöttem a ciabatta receptem szerint.
Vannak ételek ugyanis, amiket a Mami készít a legjobban a világon, a palócleves az egyik ilyen. De megkérdeztem, hogy hogy készül, és lépésről lépésre elmagyarázta. Íme az autentikus palócleves á la Mami:

Pörköltalapot készítünk, vagyis egy jókora fej hagymát apróra vágunk és kis olajon megpirítunk. Félidőben hozzáadunk kb hat gerezd zúzott fokhagymát, és ezzel együtt pirítjuk készre. Aztán rászórjuk a pirospaprikát, gyorsan elkeverjük és rögtön felöntjük egy kis vízzel. Amikor elfőtt a víz, rádobjuk a fél kiló kockára vágott
pulykacombot, kicsit pirítjuk, míg kifehéredik. Ekkor megsózzuk, borsozzuk, babérlevéllel és egész köménnyel hintjük meg, és felöntjük vízzel. Inkább rövid lén pároljuk szép lassan rotyogva. Amikor félig puha, akkor mehet bele kb 45 dkg zöldbab és ugyanennyi felkockázott krumpli. Még egy adag vízzel felöntjük, és addig főzzük, amíg minden puha lesz. Ekkor hőkiegyenlítéses módszerrel behabarjuk. Na, ma is tanultam valamit. Ez a komoly szakkifejezés a következőket jelenti: két deci tejfölhöz egy púpos evőkanál lisztet szórunk és addig keverjük, amíg teljesen sima, csomómentes lesz. Aztán a forró levesből két merőkanálnyit keverünk a tejfölhöz, és ezt is simára keverjük. Végül az egészet belekeverjük a levesbe.
Mami azt mondta, hogy még egy pici ecettel is szokta savanyítani.
Nekem ez az egyik kedvenc levesem. Nagyon tartalmas.

2008. december 21., vasárnap

Insalata mista alla Siciliana



Amikor Bologna környékén járunk, sohasem mulasztjuk el meglátogatni kedvenc éttermünket, a La Giara nevű kis családias trattoriát Altedóban. Egy kövér siciliai bácsi a tulajdonos, aki mindig nagyon mogorva nyitáskor, de egyre szélesebb mosolyra húzódik esténként a szája széle, ahogy egyre több ember kezd szállingózni az étterembe.
Na és itt mindig ezt a salátát rendeljük - khmm, izé, persze a pizza vagy mondjuk a bistecca fiorentina mellé. A salátában nincsen semmi különös, az benne a nagyszerű, hogy olyan egyszerű. És ahogyan Gyula mondani szokta, a lényeg az alapanyag. Az összes hozzávaló friss, finom, ropogós. Jégsaláta, koktélparadicsom, zellerszár, olívabogyó és kapri, reszelt répa van benne, és persze olio di oliva extra vergine. Én pár szem kukoricát is szórok bele a tarkaság fokozására.
Az itthon készült verzió persze nem olyan autentikus, de azért a csirkenyársak mellé remek volt. Hiszen olyan finom olajbogyót persze ritkán kapok itt e kies vidéken, és ha már volt itthon madársaláta, hát az is került bele, és lilahagyma is, egyszerűen csak azért, mert nagyon szeretem. Végülis ezt a kevert salátát mindenki abból készítheti, amit csak szeret.

Zöldséges csirkenyárs



Túl sokat nem lehet magyarázni azon, hogy húzzuk föl a nyársra felváltva a húst és a zöldségeket ....
Na jó.
Húzzuk fel a nyársra felváltva a húst és a zöldségeket. Jelen esetben felkockázott csirkemell, felkarikázott zsenge cukkini, kisméretű gombafejek kettévágva, hagymacikkelyek és kaliforniai paprika képezték a nyárs összetevőit, valamint nagyon sovány kolozsvári szalonna darabkákat is fűztem a zöldségek közé. De inkább az adta meg a sava-borsát, vagyis inkább az ízét, hogy a nyársak legalább fél napig fűszeres olajos páclében érlelődtek. Azaz: olajba keverjünk jó sok fokhagymát, kis curryt, chilit, pici gyömbért, zúzott koriandert és sót. Ha már jó régóta pácolódott, akkor forró olajban süssük ki.
A nem fogyókúrázó családtagoknak krumplipüré is jár hozzá.

Egyszer hopp, máskor kopp...



Tegnap nem főztem semmit.

2008. december 18., csütörtök

Ciabatta - és cikázó gondolatok a kenyérről általában



A Ciabatta a kedvenc kenyerem. Olaszországi utazásainkat idézi az íze, de legfőképp az állaga: kívül ropogós, belül hólyagos, lukacsos, rágós kenyér.

Kenyeret sütni valójában nem is olyan nagy ördöngősség, mint ahogy azt gondolnánk, de vannak alapszabályok, amiket nem lehet áthágni.
Én minden egyes kenyér készülése közben nagyon izgulok, mert minden darab más és más lesz, soha nem tudhatom előre, hogy mivé alakul. A kenyérsütés valahogy olyan szent dolog. Figyelem, ellenőrzöm, miként alakul a tészta, tisztelettel bánok vele, simogatom, köszönök neki, gondoskodom róla, hogy elég melege legyen.
A kenyértészta ugyanis szerintem egy élőlény, aminek bizony lelke van. És a lelke mégpedig a kovász. Ha nincs elég időnk a kovász érleléséhez, akkor neki se fogjunk a kenyérsütésnek. A jó érett kovásztól lesz ugyanis olyan finom savanykás íze, amitől szerintem kenyér a kenyér. Anélkül szerintem csupán valami sütiféle.
Én gépben szoktam dagasztani és keleszteni, ha már van gépem, de kézzel, tálban ugyanolyan jó, sőt... Az esküvőnkre kenyérsütőgépet kaptunk Alival, amit egyszer kipróbáltam, azután pedig évekig nem használtam, mert utálom a gépben sült kenyeret. Igen, olyan gépi. Nem ropogós, szögletes, túl szabályos, olyan... unalmas, hiába teszek bele mindenféle huncutságokat. Egyszerűen a gépi kenyérnek nincsen lelke, és kész.
Aztán rájöttem, hogy dagasztásra és kelesztésre kiváló a masina, hiszen tökéletes körülményeket teremt a kelesztéshez. Szépen megkel benne a tészta, de aztán kiveszem és kézzel formálom, és sütőben sütöm meg a kenyeret, vagy éppen a pizzát.

Régebben is sokszor próbálkoztam a ciabatta elkészítésével, de nagyon sokszor nem sikerült. De azt hiszem, mostanra sikerült kikísérleteznem a tuti megoldást.
Vége a mellébeszélésnek, lássuk hát a receptet. Az alapreceptet írom le, de én minimum kétszeres mennyiséget szoktam csinálni. Komolytalan dolog fél kiló liszttel bohóckodni. Most, míg e sorokat írom, éppen háromszoros mennyiségű tészta kel békésen a jó meleg konyhában...
Így aztán, miután nagy mennyiséget csinálok, a ciabattát csak dagasztom a gépben, de tálban kelesztem, különben a kelő tészta kimászna a tartályból, és a ragacsos masszával szennyezett gép pucolását nem kívánom senkinek...
Na de most már aztán tényleg jöjjön a recept.

Előszöris, a kovász.
A tervezett sütés előtt minimum 12 órával bekeverjük a kovászt.
200 ml vizet öntünk a gép tartályába, illetve a keverőtálba. 175 gramm fehér lisztet szórunk bele, majd belemorzsolunk egy negyed élesztőt. Az eredeti recept porélesztőt ír. Azzal is jó, de szerintem igazi élesztővel sokkal jobban működnek a folyamatok. Gondolom, csak azért javasolják a porélesztő használatát, mert annak sokkal kiszámíthatóbb a reakciója.
Ezt mind összekeverjük, majd minimum 12 óráig békénhagyjuk, de még jobb, ha egy teljes napot szánunk rá. Akkor jó, ha alaposan megkel, majd pedig összeesik a kovász.

Az érlelési idő elteltével beletesszük a kelesztőtálba a tészta anyagait:
200 ml vizet, 2 evőkanál tejet, 2 evőkanál extra szűz olívaolajat és 325 g lisztet . Az eredeti recept fehérítetlen fehér kenyérlisztet javasol, de én felerészben teljes kiőrlésű tönkölyliszttel szoktam keverni.
A kenyér másik fontos alkotóeleme a sikér. Olcsó poén, de úgy is mondhatnánk, hogy a sikér egyenlő siker. Sok lisztfajtánál sajnos nem tüntetik fel a sikértartalmát, ezért az a legbiztosabb, ha a tésztába szórunk egy evőkanálnyi sikért. Bioboltokban lehet kapni.
A lisztkupac tetejére fúrunk egy kis lukat, belemorzsolunk egy fél kocka élesztőt, három teáskanál sót és egy teáskanál cukrot szórunk a szélére, és a tésztát összekeverjük, majd megint békénhagyjuk, amíg szépen megkel. Ez legalább egy óra.

Itt álljunk csak meg egy szóra.
Aki látott már kenyértésztát, annak van némi elképzelése arról, hogy milyennek kell lennie. Nos, azt a ciabatta esetében felejtsük el. A ciabatta tésztája kifejezetten vizes, ragadós, leginkább egy nyúlós nokedlitésztához lehet hasonlítani. Nem szabad több lisztet adni hozzá: ilyennek kell lennie.

Ha szépen megkelt a tésztánk, azt fogjuk tapasztalni, hogy jókora buborékok keletkeztek a belsejében. Ez jó, ettől lesz majd olyan szép lukacsos a megsült kenyér.
Óvatosan nyúljunk bele a tésztába a tál szélénél, és hajtogassuk szépen körbe a massza belseje felé. Ezután még kb húsz percig kelesszük.

Eközben tegyünk egy fedeles cseréptálat a sütőbe, és forrósítsuk fel 250 fokra. A cseréptál a kemencével nagyjából megegyező körülményeket biztosít számunkra.
Mivel a tészta igen nedves, komoly szobrászmunkára senki ne számítson, így aztán cipók formázása helyett az a legegyszerűbb, ha a tészta felét egyszerűen beleöntjük a kicsit belisztezett, forró cserépedénybe. Kb harminc percig süssük lefedve. Spricceljük meg a sütő oldalát hideg vízzel: ettől lesz ropogós a kenyér héja, és süssük még kb 10 percig fedő nélkül, amíg szép aranybarna lesz a teteje. Ha megsült, vegyük ki a tálból, és rácsra téve hagyjuk kihűlni. Fontos, hogy rácson hűljön, hogy ne párásodjon be az alja, különben bepállik és nem lesz ropogós.
Ugyanígy süssük meg a tészta másik felét is.

Egyéb tulajdonságai mellett még az is nagyszerű ebben a kenyérben, hogy rendkívül tartós. A képen szereplő kenyérről egyhetes korában készült a fotó, és tökéletes állapotban van. Bolti társai másnapra már ehetetlenek, de ez a kenyér az idő múlásával egyre finomabb lesz. Már ha van esélye ilyen szép kort megélni....

Grillezett gombafejek madárbegy salátával




Apa olyan szépen lefogyott - én bezzeg nem - , hogy igyekszem ezt szinten tartani és kíméletes ételeket készíteni, amiknek azért még ízük is van. Ilyen volt például ez a tegnap esti kis legelészés.
Nagyon egyszerű:
Madárbegysaláta levélkéket szórunk a tálba, rádobáljuk a félbevágott koktélparadicsomokat, meglocsoljuk olívaolajjal és egy pici balzsamecettel, majd parmezánt forgácsolunk a tetejére.
Aztán a megtisztított gombafejeket - ez sima champion volt, izgalmasabb, illatosabb gombaféléket nem lehet itt mifelénk kapni - olívaolajon pár perc alatt meggrillezzük. A végén szórjunk rá egy kis felaprított kakukkfüvet és rozmaringot, és egészen az utolsó pillanatban egy kis fokhagymát.

2008. december 17., szerda

Fetás cukkinilepénykék joghurtos mártogatóssal



Imádom az ilyen-olyan zöldséges fasírtokat, sokkal jobban szeretem őket húsos társaiknál, noha enyhén szólva nem vagyok egy vegetáriánus alkat... Közülük is kiemelkedő helyet foglal el a szívemben a cukkiniből készült lepényke.

Kb hat-hét kis zsenge cukkinit durva reszelőn lereszelünk, megsózzuk és legalább egy óráig állni hagyjuk, hogy kifolyjon a leve. Utána alaposan kinyomkodjuk és áttesszük egy másik tálba.
Egy fej hagymát nagyon finomra vágunk, két kis gerezd fokhagymát összezúzunk és a cukkinihez adjuk. Felverünk két tojást és a masszához keverjük. Nem az igazi, jó kis kemény görög fetát használjuk, hanem azt a kékdobozos Danish feta nevű, nagyon lágy feta-jellegű sajtot, aminek ugyebár már nem lehet feta a neve, de most nem tudom, mi. Mindenesetre ebből morzsoljunk egy jókora maréknyit a cukkinis masszához.
Annyi zsemlemorzsát szórjunk rá, amennyit a tojások felvesznek, de inkább lágyabb, hígabb legyen a massza. A felaprított petrezselymet a borssal együtt szintén hozzákeverjük, és az egészet alaposan összedolgozzuk. Sózni nem kell, mert a feta sós. Kis lepénykéket formázunk és zsemlemorzsába panírozzuk őket, majd jó forró olajban kisütjük.
Ezeknek a finom kis borzas fasírtoknak az az egyetlen rossz tulajdonságuk, hogy porózus jellegüknél fogva sajnos rengeteg zsiradékot képesek felvenni. Sütés után, amennyire csak lehet, itassuk le az olajat róluk.
Ja, és a mártogatós.
Három doboz joghurtba tegyünk egy tömlő kemping sajtot - amit magunk közt ugye csak gipsznek hívunk -, és jól mixeljük össze. Apróra vágott snidling, só, bors, egy pici fokhagyma és még kevesebb chili kerül még bele, és ezeket is jól keverjük hozzá.

Vadas zsemlegombóccal



Mint sokminden mást, ezt az ételt sem úgy készítem, ahogyan az a Nagykönyvben meg van írva. Az élet úgyis olyan bonyolult, legalább a főzés ne legyen az. Az eredmény pedig.... ellenállhatatlan lett.
Gyönyörű borjúszeletek voltak itthon, ebből készítettem tegnap a vadast.
Először forró olajban hirtelen megpirítjuk a hússzeletek mindkét oldalát. Eközben egy másik serpenyőben szintén pirítgatjuk a zöldségeket: először a felkockázott hagymát, majd a kis darabokra illetve szeletekre vágott répát, zellert, petrezselyemgyökeret és egy kis karalábét. Amikor minden megpirult, akkor a zöldségeket áttesszük a húsos serpenyőbe, néhány babérlevéllel és két gerezd áttört fokhagymával együtt. Innenntől fogva együtt fődögélnek tovább szép lasan, mégpedig előbb két deci fehérborral felöntve, majd amikor ez valamelyest elpárolgott, húsleves alaplével felöntve. A főzés közben elpárolgó nedvességet időnként vízzel kell pótolni, és óvatosan fűszerezni sóval-borssal, nehogy a leves miatt túl sós legyen. Lassú tűzön, lefedve addig kell főzni, amíg a hús vajpuha nem lesz.
Közben megcsináljuk a zsemlegombócokat:
6 db száraz zsömlét vagy kenyérszeletet kis kockákra vágunk, és vajon kissé megpirongatjuk őket, majd tejet öntünk rá. Amikor a zsömle felszívja a tejet, vajon párolt hagymát és két tojást keverünk hozzá, valamint annyi zsemlemorzsát, amitől még laza, de jól formázható masszát kapunk. Ezt is sózzuk-borsozzuk, majd kis gombócokat gyurmázunk a masszából, és lobogó sós vízben pár perc alatt kifőzzük. Melegen tartjuk, amíg a mártás elkészül.
A serpenyőből áttesszük a hússzeleteket egy mélyebb tálba. A babérleveleket eltávolítjuk, a zöldségeket összeturmixoljuk, és a pürét visszatesszük a serpenyőbe, és még egye rottyintunk a masszán. Tejfölt keverünk hozzá, majd egy kis mustárt és cukrot. Ezekkel óvatosan bánjunk, hiszen a répa miatt eleve enyhén édes, a bortól és a tejföltől pedig savanykás a mártás. Helyenként azt írják, hogy liszttel sűrítsük be a mártást, de hálistennek erre nem volt szükség - amúgy sem egy diétás kaja ez - a sok zöldségtől kellően sűrű lett.
Aztán a szószt ráöntjük a hússzeletekre, és a zsemlegombócokkal tálalva csak figyeljük a férjünk elváltozott, mámoros arcát...

Joghurtos uborka



Ez a recept is rém bonyolult:
Fürtös uborkát meghámozunk, vastag szeletekre vágjuk, karikára vágott lilahagymát keverünk hozzá, leöntjük joghurttal, friss mentát szórunk bele, só, bors....
Ha már unjuk a Tzadzikit.

Grillezett krumpli



A krumplit sós vízben héjában félig megfőzzük, aztán meghámozzuk és vastag szeletekre vágjuk. Kis olívaolajjal meglocsolgatjuk a szeleteket, majd a grillen szép csíkos-pirosra sütjük.
Ennyi. A fenti uborkasalátával pompás lakoma.

Sajtos kelbimbó



Mint oly sokszor, ez az étel is úgy született, hogy nem volt kedvem kimozdulni itthonról, és az itthon fellelhető alapanyagokból kellett kitalálni valami ehetőt. Na jó, ez így nem teljesen igaz, hiszen rendes körülmények között kelbimbó nincs a kamrámban, mivel ez egyáltalán nem tartozik a kedvenc zöldségeim közé, azonban időről időre megpróbálkozom valamivel. Ezért vettem is nemrég, de napokig csak kerülgettem, mire rászántam magam, hogy na jó, akkor ma együnk kelbimbót. Szeretném megszeretni, hiszen olyan takarosak a kis minikáposztácskák. Jó, persze, a darált húsos rakott kelbimbó az finom, de én valami hústalan verzióját szeretném kikísérletezni.
Ilyen próbálkozásaim egyike ez a sajtos kelbimbó, ami igen egyszerűen elkészíthető, ámde finom lett.
így csináltam:

220 fokra előmelegített sütőbe tettem egy kis lapos hőálló tálba a kelbimbókat, amiket meglocsolgattam olajjal, borsot tekertem rá és megsóztam. Kb húsz percig sütögettem időnként megforgatva őket, minek köszönhetően szépen megpirultak kívülről, belül azonban még csak félig készültek el. Ekkor felöntöttem egy kevés alaplével, meglocsoltam joghurttal, amibe előzőleg egy kis fokhagymát is kevertem, és gouda sajtot reszeltem rá – épp ez volt itthon, de más, nem túl markáns ízű sajttal is lehet próbálkozni. A sütő hőmérsékletét csökkentettem 180 fokra, és addig sütöttem, amíg a sajt is szépen megpirult. Ezalatt a kelbimbók is megpuhultak, miközben megőrizték szép zöld színüket és frissességüket.
Bár ez a fotón nem látszik - nem egy fotogén étel.

Kenceficék



Amikor nagyobb vendégséget várunk, gyakran készítek ilyen-olyan, kenyérre kenhető finomságokat, melyek akár az előző bejegyzésben leírt házikenyérrel, vagy akár a kedvencemmel, a képen látható saját készítésű ciabattámmal - majd ezt is leírom - is isteniek. Na jó, bolti kenyérrel se rosszak... De ami a legfontosabb: végtelenül egyszerű elészíteni őket.
Íme tehát a különféle kencék:

1. Parmezános zöldborsópüré

Vajon megpárolunk kb háromnegyed kg borsót. Turmixgépben pürésítjük, hozáadunk kb egy nagy maréknyi frissen reszelt parmezánt, egy kis tejszínt, hogy lazább, krémesebb legyen az állaga, szerecsendiót reszelünk bele, kicsit megsózzuk, összekeverjük, és kész is.

2. Kacsamájpástétom

Egy nagy fej hagymát apróra vágunk és vajon megpároljuk. Hozzáadunk kb fél kg kisebb darabkákra vágott májat, és pár percig sütjük, kissé lepirítjuk. A végén egy-két gerezd aprított fokhagymát is rápirítunk. Aztán turmixgépbe tesszük a hagymás májat, és krémesre pürésítjük. Kevés tejszínt teszünk bele, hogy még krémesebb legyen az állaga, majd egy kis borsot tekerünk bele és kissé megsózzuk, végül még egyszer összekeverjük.

3. Ljutenyica – bolgár padlizsános paprikakrém, Benitől. Ipari mennyiség:

Sütőben megsütünk 6 kg kápia paprikát. Amikor megsült, azonnal jól záródó edénybe tesszük, így majd könnyebb lesz lehúzni a héját.
Azután 3 kg padlizsánt ugyanúgy megsütünk, előtte kicsit megszúrkáljuk, hogy nehogy felrobbanjon. Ugyanúgy lezárjuk, majd ha kihűlt, a paprikának és a padlizsánnak is lehúzzuk a héját. Teszünk hozzá némi petrezselyem és zeller levelet, és húsdarálón az egészet durvára ledaráljuk. Ízlés szerint 3-4 fej fokhagymát nyomunk bele, aztán beleteszünk 1 kg paradicsompürét és egy bögre mézet. Megsózzuk, megborsozzuk ízlés szerint, és fél bögre forró – nem szűz - olívaolajat csurgatunk bele óvatosan, és addig keverjük össsze a paprikás masszával, amíg mind fel nem szívta.

Természetesen ennél sokkal kisebb mennyiséget is lehet csinálni az arányokat betartva. Borzasztóan finom. Én kis adagokban le szoktam fagyasztani, ha nagy mennyiséget csinálok.

4. Rokfortkrém

Kb fél kg érett rokfortsajtot lereszelünk, nyomunk bele, 3-4 gerezd fokhagymát. Egy kis marék apróra vágott petrezselymet szórunk bele, és frissen tört zöldborsot, elég sokat. Kevés vajat forgácsolunk bele, és keverőgéppel összekeverjük. Fokozatosan annyi tejfölt kanalazunk hozzá, amennyi a még sűrű, de kenhetően homogén, krémes állapot eléréséhez szükséges. Sózni nem kell, mert a rokfort sós.

5. Erdélyi padlizsánkrém

4-5 db padlizsánt megszurkálunk, és a sütőben megsütjük. Ha megsült, a gázrózsa lángján – vagy nyáron jobb esetben a grillen – egy kicsit odapirítjuk, ettől lesz olyan jó füstös az íze. Zárt edénybe tesszük. Ha kihűlt, lehúzzuk a héját és aprítógépbe tesszük a padlizsán húsát. 3-4 gerezd fokhagymát nyomunk bele, és egy kevés majonézt, megsózzuk, megborsozzuk, és egy nagyon kis citromlevet csurgatunk bele. Finomra vágott snidlinggel megszórjuk, és jól összekeverjük.

6. Vöröslencse püré

25 dkg vöröslencsét kétszeres mennyiségű sós vízben alaposan szétfőzünk. Eközben 2 kis fej lilahagymát apróra vágunk, 2-3 gerezd fokhagymát lereszelünk vagy átnyomjuk, és lereszelünk egy kb 5-6 cm hosszúságú gyömbérdarabot. Olívaolajon vagy vajon megpároljuk a hagymát. Amikor majdnem kész, beledobjuk a fokhagymát és a gyömbért is, és ezeket is egy kicsit megpirítjuk a hagymával együtt.
Aztán mindezt hozzákeverjük a már megfőtt lencséhez, ami már felszívta a vizet, belekeverünk 2 teáskanál curryport, még egyet rottyintunk az egészen, és összeturmixoljuk. Kevés tejszínt keverünk bele, hogy lágy és krémes legyen, majd a legvégén belecsavarjuk egy fél citrom levét és még egyszer összekeverjük

Házi kenyér



Ezt a receptet kaptam, tehát kivételesen pontos hozzávalókat tudok. Be is kell tartani őket!

Hozzávalók:

3 csésze kenyérliszt BL80-as (2.5dl/csésze)
Másfél teáskanálnyi só
Bő 1/4 teáskanálnyi szárított élesztő
1/2 teáskanál cukor
Másfél csésze víz

Előkészületek:

12-24 órával a tervezett sütés előtt előveszünk egy nagy keverőtálat. Beleszitáljuk a lisztet, beletesszük a sót, a cukrot, az instant élesztőt és elkeverjük. Ezután hozzáöntjük a vizet, és egy kanállal összekeverjük. Elég lazán, pár kavarással összeforgatjuk. Meglepő módon nem kenyértésztához hasonlít az eredmény, állagra nagyjából úgy kell kinéznie, mint egy sűrűbb nokedli-tésztának. Letakarjuk, félretesszük.

Elkészítés:

A kelesztési idő elteltével, ha minden jól ment, egy nyúlós, ragadós, hólyagos (!) megkelt tészta van a tálban. Belisztezzük a tészta tetejét, majd belenyúlva, a szélét a tál oldalától elválasztva, befelé hajtogatva, körbe-körbe haladva, áthajtogatjuk a tésztát. Ezután egy-két órára megint félretesszük pihenni.

Eközben előveszünk egy cseréptálat. Az edényt betesszük a sütőbe, és 250 fokra előmelegítjük, 20-30 perc alatt.

Ezután kivesszük a tálat, egy kevés lisztet szórunk bele, és a tésztát óvatosan belefordítjuk a keverőtálból, vigyázva a tészta belsejében keletkezett buborékokra és addig sütjük, míg ropogós lesz.

Amikor kész, kiborítjuk a tálból, és rácsra téve hagyjuk hűlni.

A liszt egyharmadát helyettesíthetjük teljes kiőrlésű liszttel, vagy más bio-liszttel is.

Ha esetleg nem kapnánk BL80-as lisztet, a bioboltokban, vagy a nagyobb élelmiszerboltok biorészlegén kapható 100% búzasikér, abból tegyünk a sima lisztbe egy evőkanálnyit.

Tehetünk bele összevágott olivabogyót, szárított paradicsomot és/vagy friss fűszereket. Bár tapasztalatom szerint a nedves dolgokkal vigyázni kell, mert tönkretehetik a tészta kényesen kiegyensúlyozott állagát.

Egy kis nyár - vagyis görög saláta



Kezdjük valami nagyon egyszerűvel. Illetve valóban egyszerű?? Apával évek óta vitatkozunk, hogy milyen is a jó görög saláta. Őszerinte ilyen. Szerintem meg, és Tomi szerint is olyan jó szutymákos, na de ezt most hagyjuk...
Álljon itt az állítólagos igazi.
Szép érett, édes, de kemény paradicsomokat vegyél, vágd karikára. Uborkából ne a kígyóuborkát, hanem a fürts uborkát válaszd. Hámozd meg és vágd vastagabb karikákra. A lilahagymát is karikázd fel, és mindezeket felváltva rakosgasd le egy tálba. Apróra vágott bazsalikomot vagy oregánót szórj rá - ezzel is, azzal is jó - , majd a kemény fetasajt szeleteket helyezd szépen a saláta tetejére. Locsold meg extra szűz olívaolajjal, és a végén tekerj rá egy kis borsot. És máris tunkolhatod a finom paradicsomos olívaolajat a fenti házikenyérrel.....

Boldog Karácsonyt


Borikám és Tomikám,

Nektek szerkesztem ezt a blogot, hogy ne kelljen azzal felhívni, hogy Anyaaa, mi a vacsora? Illetve, hogy Anyaaa, hogy készül a rakott káposzta???
Ettől függetlenül hívjatok csak bármikor.

Boldog Karácsonyt.